Nemzetünk gyásznapján, október 6-án, véres történelmi múltunkra, az 1848/49-es szabadságharc kegyetlen megtorlására emlékeztünk. A magyar honvédsereg tizenkét tábornokát és egy ezredesét végezték ki Aradon, olyan katonákat, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Ők voltak azok, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Este hat órakor a népligeti kopjafánál tekintélyes tömeg gyűlt össze, hogy együtt emlékezzünk. A kopjafa körül tizenhárom, fekete lepellel borított, a vértanúk képével ellátott "síremlék” a  lelkünkhöz „beszélt”, szinte tapintható volt az egykori hősök szellemi jelenléte. A Széchenyi István Tagiskola 7-8.  osztályos tanulóinak magasztos műsora, méltósággal állított emléket a hazájukért mártírhalált halt tábornokoknak. Megidézték a vértanúkat, s a "síremlékeknél” egy-egy gyertyát helyeztek el tiszteletükre. A melankolikus versrészletek, amelyek megtörték a kivégzettek felsorolásának, jelenbe hívásának keménységét, kegyetlenségét, gyógyírként hatottak a múltba révedő berettyóújfalui magyar emberekre. Időközben a szürkület sötétségre váltott, csak a kopjafa körül sorakozó sok kis gyertyaláng táncoló fénye melengette a szíveket, hogy megkönnyítse az emlékezést. S ti, résztvevők láttátok-e a jelet, a gyertyák fellobbanásakor a kopjafa fölött körbeszálló, majd tovaröppenő kismadarat, a lélek madarát, ki Isten áldását hozta el nekünk? Ezúton szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni a Széchenyi István Tagiskola diákjainak, valamint Aranyiné Csalánosi Csilla felkészítő tanárnak, az áldozatos munkáért!

Szatmári Kinga