-          Kezdjük a beszélgetést 1951-gyel. Miért nem érezte jól magát a minisztériumban fiatal pedagógusként?

-          Komlósi Imre barátommal a személyzeti osztályra kerültünk, ahol káderügyekkel kellett foglalkozni. Akkoriban ez nem volt valami üdítő foglalatosság. 

Berettyóújfalui évek egészen a nyugdíjig

-          1955-től kezdődött életének hosszú szakasza.

-          1954-ben tanítottam a gimnáziumban, majd 1955-ben kineveztek igazgatónak, ami 1988-ig tartott. A nyugdíj után is még évekig tanítottam.

-          Milyen volt a kapcsolat szakmailag és emberileg a tanári karral?

-          Ragyogó tanárok voltak, hogy néhányat említsek: a Gargya és a Nyirkos házaspárok, Tóth Pál, Lövei Károly, Nagy Miklós, Mányi Gábor és hosszan sorolhatnám. 

-          Igazi jó viszony volt a diákokkal is. Ma is emlegetik a találkozókon, hogy igazgató úr emlékszik még a bejáró felelősök nevére is.

-          Tudtam, hogy a bejáróknak időnként sanyarú a sorsa. Ki voltak szolgáltatva a közlekedésnek, a kalauzoknak és az időjárásnak. A vonalakon a felelősöket ők maguk választották meg. A nagyszünetben bejöttek hozzám és elmondták gondjaikat.

Órán kívüli foglalkozások – kapcsolat az állami vezetőkkel és a diákokkal

-          Annak idején beleszóltak-e a nagyközség, majd a város vezetői az oktató-nevelő munkába?

-          Mi az „aranyjánosos” diákok összehasonlíthatatlanul jobban tiszteltük igazgató urat és tanárainkat, mint a mai nemzedék.

A teljes cikk a Bihari Hírlap márciusi számában lesz olvasható!